NTF2013
Közzétette NTHE 2018 - január - 10 X. NTF bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

„Teremtsünk közösen hagyományt”

A sárvári Nádasdy Történelmi Fesztivál rövid története

Kettőezerhetet írunk. Nyár van, kora július. Egy biztosítási szakértő és egy számítástechnikai mérnök – mindketten sárváriak – beszélget egy helyi vendéglő udvarán, az ott álló platánfa alatt. A mérnök a fának támaszkodik. Negyed órát beszélnek csak, majd kézfogást követően egyikük balra, másikuk jobbra távozik.

Fenti jelenet valószínűleg lejátszódik nap mint nap. Itt azonban nem más történt, mint hogy megszületett a Nádasdy Történelmi Fesztivál. Úgy is mondhatnánk, hogy ezután a 15 perc után csak a részletek kidolgozása maradt hátra, de ez persze erős túlzás lenne.
Az alapgondolat, illetve az egész kezdeményezés mozgatórugója a “mi is megérdemlünk egy ilyet” volt, illetve az a furcsa helyzet, hogy egy ilyen város, mint Sárvár, egy ilyen név, mint a Nádasdy – úgymond – parlagon hever. Nem beszélve magáról a Nádasdy-várról, ami a város szívében áll, és szinte könyörög egy katonai hagyományőrző rendezvényért.
A késztetés és a feladat tehát adott volt.

No igen, de hogyan fog ilyenhez hozzá az ember?

Tekintve, hogy sem rendezvényszervezők nem voltunk, sem tapasztalattal nem rendelkeztünk ilyen fesztiválokkal kapcsolatban, tanulmányi kirándulásokat tettünk különböző rendezvényere, szervezőkkel, segítőkkel, ötletgazdákkal és lebonyolítókkal beszélgettünk, kikérve véleményüket, és kérve segítségüket saját rendezvényükhöz.
Az nyilvánvaló volt, hogy az ötlet jó: a vár, a város történelmi gyökerei könnyedén igazolják egy ilyen rendezvény létjogosultságát. Nem tudom, hogy mit látott rajtunk az a jónéhány ember, akivel kozultáltunk, de kivétel nélkül mind fellelkesültek az ötletünktől, és valóban rengeteg tanáccsal szolgáltak.

A Nádasdy-vár élettel telik meg

Sok-sok gondolkozás és ötletek papírra vetése után öröm volt látni, ahogy a majdani fesztivál – munkacímei voltak: Nádasdy Napok, Nádasdy Hagyományőrző Napok, Arx Historiae – lassan formát öltött. Néhány hét alatt vázlat-szinten kidolgozásra kerültek a rendezvény fő alkotóelemei.
Az első perctől világos volt, hogy a gerincét a katonai hagyományőrzés fogja képezni, emellett mindeképpen egy kézművesvásár és minőségi gasztronómiai installáció fogja adni a kellő keretet. Egyfajta folytonos nyüzsgés, vásári zsongás, innen-onnan szóló folyamatos muzsikaszó, és persze a korhű viseletek sokasága volt a víziónk. No és igényes nagyszínpadi zenei fellépők.
Bár magát a rendezvényt lokálpatriótaként, egyfajta “szakadjunk végre ki a XXI. századi rohanásból” elv mentén igyekeztünk elképzelni, ez nem akadályozott meg abban, hogy – igazodva a modern kor könyörtelen piaci elveihez – kezdetektől fogva egyfajta márkaépítést végezzünk a Nádasdy név köré. Ez a név lett a mi márkánk: első dolgunk volt megalkotni az arculatot, ami híven tükrözi mind a nevet, mind pedig a törekvéseinket – azt a célt, hogy életetet, méhozzá a korabeli életet csempésszük vissza egy kicsit a vár falai közé, ha csak egy hétvégére is.
A fesztivál logóját levédettük, ezzel is jelezve,hogy-az időközben három főre kiegészült – főszervezői csapatunk ezt bizony komolyan gondolja.

Nádasdy Történelmi Fesztivál – műsorfüzetek

A fesztiválszervezet

Rögtön a legelején el kellett döntenünk, hogyan szervezzük meg egyáltalán és bonyolítjuk le – terveink szerint – Sárvár legrangosabb rendezvényét. Gazdasági tevékenység szóba sem jöhetett, hiszen az alapvető cél nem is ez volt. Alapítvány, vagy egyesületi forma maradt tehát – mi az utóbbit választottuk, méghozzá közhasznú célokat megfogalmazva. Ezen célok egyike lett a Nádasdy Történelmi Fesztivál évenkénti megszervezése.
Hármónk számára nagy feladat volt ez. Egyikünk a tagok toborzásával – főleg baráti körből – foglalkozott. Magyarán mondva, igyekezett másokat is fellelkesíteni az ügy irán. Másikunk azon dolgozott, hogy a fesztivál “eladja magát”, hiszen a szép terveket bizony úgy kellett tálalni, hogy az utat találjon azok felé, akiktől a finanszírozást és segítségnyújtást vártuk (úgymint Sárvár város, szponzorok, közreműködő szervezetek, stb). Harmadik főszervezőnk pedig a jogi formulák útvesztőjét járta, hogy egy mindennek tökéletesen megfelelő közhasznú egyesület (a Nádasdy Történelmi Hagyományőrző Egyesület) létrejöjjön.
Egyik feladat sem volt kicsi, de ismét átragadt rólunk valami másokra – a lelkesedés. Tárt karokkal fogadtak minket szinte mindenhol, így megalakult az egyesület, majd létrejött három nagy találkozás: fogadott minket a városvezetés és a művelődési központ, valamint a múzeum.
Közreműködésük és segítségük az első perctől fogva biztosítva volt, és ez mindennél fontosabbnak bizonyult ahhoz, hogy 2009 júliusában megnyithassa kapuit az első Nádasdy Történelmi Fesztivál.

Remek fickók uniformisban

Persze az egyenruha itt képletes: egyesületünk tagjai a legkiválóbb és leglelkesebb emberek, akikkel összehozhatott a sors – ők azok, akik évről-évre szabadidejükben, nyári szabadságuk alatt “összeszerelik, lebonyolítják, majd szétszerelik” a fesztivált. Ők azok, akik véleményeznek, ötletelnek, “agyalnak” dolgokon, akik ennek a fesztiválnak a sok részletét kigondolták.
Ha végignézek rajtuk, szinte el sem hiszem, hogy egy csapat – olyannyira különböző helyekről jönnek, annyira más habitusúak. Pedig van bennük közös vonás is: lokálpatrióták. Ki ezért, ki azért, de azok. Az eltelt hat év után szeretném azt hinni, hogy bekerülnek majd a sárvári krónikákba, mint egy fontos dolog életre hívói. Mindezt – ahogy mindannyian – önkéntes módon, mindössze egy köszönömért. No és persze magáért a fesztivál élményéért. Munkájuk eredményeképpen elnyertük a Nyugat-Dunántúl Kiemelt Rendezvénye címet – civil rendezvény elsőként részesült ebben a megtiszteltetésben városunkban.
Egyenruhát – vagy legalábbis korhű viseletet – egyesületünk jónéhány tagja valóban visel: ők a Nádasdy Ferenc Bandérium. A bandériumosok, ahogy általában hivatkozunk rájuk. Az egyesület ugyanis tagozataként az aktív hagyományőrzéssel is foglalkozik – a fesztivál (no és persze Sárvár) hírét igyekeznek messzire vinni, és természetszerűleg a fesztivál ideje alatt amolyan házigazda szerepét is betöltik.

“Disneyland” Sárvár

Első perctől fogva törekedtünk rá, hogy a mi fesztiválunk igyekezzen egyrészről korhű elemekből építkezni, hogy kellő alázattal forduljon a múlt nagy eseményei felé, ugyanakkor ne tévessze szem elől azt a fontos célt, hogy fogyasztható, megtapasztalható, átélhető maradjon, hiszen így több embert ér el – és ha több embert ér el, akkor több ember fordul majd kicsit a török-kor felé, ami – valljuk be – kicsit elfelejtődött.
Emiatt – viccesen – aggatta ránk egyszer valaki, hogy “diznilend”. Picit tényleg az, de elvtelen kompromisszumokat sosem hoztunk, és őszintén hiszem, hogy sikeresen megtaláltuk az arany középutat.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az évről-évre kilátogató mintegy tízezer ember. Mindemellett a fesztivál sikeresen beilleszkedett a hazai katonai hagyományőrző rendezvények vonulatába. A hazai török-kori csapatok örömmel várják a sárvári rendezvényt, sokan közülük állandó vendégeink, és – legnagyobb örömünkre – barátra találtunk bennük – olyan társakra, akik helytálltak hőségben, de szakadó esőben is, hogy szórakoztassák a sárvári közönséget.
Legyen ez így még sokáig!

Takács Viktor

A cikk eredetije a Várak Magazinban jelent meg 2014-ben.

Comments are closed.